1991 óta a piacon, azaz 18 évesek vagyunk...
Nem vagy belépve.
Az alábbiak szinte mind SPOILER figyelmeztetést érdemelnek, ezért aki nem olvasta a Naplovagot, ugorja át.
SPOILER ON
Serra:
Igazad van, érdemes lett volna visszatekinteni, hogy Methone honnan ismerte a titkos járatot, de nem tudtam, hová szúrjam be. (Enélkül is túl hosszúnak találtam azt a részt, amikor Methone azon gondolkodik, hogy mindenki fel- ill. kihasználja őt.) A fejemben összeállt a magyarázat, de a regényben csak közvetetten utaltam rá: a korábbi Elfajzott vezér, Ruhn-er-Tarak bízta meg Methonét a küldetéssel, és ő adta meg az információt, amit kínzással szedett ki egy zarándokból.
Nem szeretek hommage-jelleggel sem felhasználni más művekből jeleneteket, a barlangos harcnál mégsem tudtam elkerülni. A Naplovag rend nagymesterénél ugyanis egy Geiger-Müller számláló van, és az kattogva jelzi a sugárzás növekedését (az Elfajzottak közeledését). Természetesen ezt csak sejteni lehet, mivel fantasyről van szó, nem SF-ről.
SPOILER OFF
Kijelentkezve
Szia Newman!
Elolvastam a Naplovagot, nekem tetszett, igazán kellemes regény volt.
Kérek még ilyeneket!
Nekem inkább a kötet egészével volt problémán. A Naplovag elolvasása után lelkesen lapoztam tovább, deee… olvasás közben döbbentem rá, hogy a novellák többségét az elmúlt években már olvastam… egyik-másik kötetben. Ezzel még nem is lett volna baj, hisz többségében tetszettek, és egy jó történetet szívesen elolvasok újra és újra. Azonban ezek a novellák szerintem nem illetek a Naplovag hangulatához. Nekem a regény a tűzet, a novellák a vizet jelenítették meg. Külön-külön rendben volnának, de együtt nem nyerték meg a tetszésemet, még akkor sem, ha olyan nagyszerű író tollából fakadnak, mint Allen Newman.
Visszatérve azonban a Naplovag regényre; nekem bejött; nagyszerűt alkottál. Gratulálok hozzá.
Kijelentkezve
Kicsit korábbra ígértem ugyan a bővebb véleményt de most lett rá időm. Pontozni nem fogok (nem is szeretek), vagy tetszik valami, vagy nem. ![]()
Naplovag: Az eredeti tervekhez képest sokkal rövidebb időt ölel fel a regény, de ez nem vált a történet kárára, sőt! Kellően lendületes, nem ül le a történet, tovább nem is lehetett volna ragozni az öt év történéseit. Az elfajzottak nagy támadásánál nekem is egyből az Aliens jutott eszembe
Methone-t sajnáltam, de a Vasemberek miatt sejthető volt, hogy nem jön össze Raynarddal. A történet végén a csavar nagyon jól sikerült.
Egyedül a "titkos fegyver" pusztító erejét furcsálltam. A felszínen elvileg mindent és mindenkit megsemmisített volna, de ehhez képest a mélyben nem okozhatott olyan hatalmas pusztítást, ha az elfajzottak továbbra is nagy erőkkel tudnak támadni (legalábbis nagyobbal, mint amivel a Tigoronon maradtak el tudnának bánni).
Út Spártába: Hangulatos, rövid kis történet, ahol a történet nem épp úgy ért véget, ahogy vártam.
Thule - A világ vége: Bár a Tíz kicsi négerhez még nem volt szerencsém se könyvben, se filmben, a hozzá való hasonlóság egyből feltűnt. Ymir leánya sokkal kegyetlenebb volt, mint a Howard-féle verzió, de ebben a "krimiben" ez így volt jó, a csábítós verzió nem passzolt volna.
A vér íze: A rómais hangulatot nagyon jól sikerült elkapni. Amikor a császárt elcsábították azt hittem, hogy ott vége, majd a katonák kénytelenek lesznek megölni, de aztán kellemesen csalódtam őfelségében. A szörnynél (vérgólem?
) különösen tetszett, ahogy egyre csak erősödött és nőtt. "Megnéztem" volna, ahogy egyedül lenyomja a Római Birodalmat
A jegyzetben a csavar itt meglepő volt.
Hollók Caledonia felett: A Naplovag előtt pont az Árnykirályokat olvastam ki, ahol A föld férgei c. történet nagyon tetszett, főleg a Lovecraftos elemek szerepeltetése miatt. Amikor elértem a Naplovagban ehhez a kisregényhez, azt hittem, hogy Caledoniát ezúttal egy másik szemszögből, más korból fogom megismerni, bár egy "crossovernek" nagyon tetszett volna. Erre mit látok mikor elkezdem olvasni? Keresztre feszített pikt, az álneves Bran Mak Morn és egyéb utalások a Howard-történetre. Ez már kellően megalapozta a hangulatot, hát amikor még bejött a vérfarkas
Ráadásul a történet végén itt is volt egy durva csavar, ami megerősítette "A pénz nem boldogít." mondást.
Montdidier kutyája: Newman nagyon szereted a történet végi csavarokat, ugye?
Arra számítottam, hogy a kutya simán megbosszulja a gazdáját, aztán lesz valami kis tanulság. Erre bejött a nekromancia a képbe. Ütött, na ![]()
Jeruzsálem falai: Ez valahogy kilóg a többi sztori közül, nem tett rám olyan nagy hatást. Talán a csavar volt túl kicsi ezúttal (az a varázslós dolog annyira nem volt annyira nagy meglepetés), de a környezet leírása ezúttal is tökéletes.
Istenítélet: A főszereplő igen érdekes és "ötletes" módot választott a bűnösök felismeréséhez, akik, khm, ráb*sztak.
Elefánttemető: A naplóformátum miatt ez a történet is plusszal indult nálam. A sárkány elsőre picit fura volt, de végül nem lógott ki a történetből. A végén tetszett, ahogy Doyle felvázolta Az elveszett világot, de elvetette, hogy ő bármikor ilyet történetet írna
(Tényleg, a történet szerint a sárkány akkor még ma is él? Elvégre a vadásznak nem sikerült kiirtania az elefántokat.)
Két rövid történet: Bár ahogy itt olvastam, a menekülő király átírásra került, én azért IV. Bélát képzeltem a király helyébe. Azt sejtettem, hogy nem halhat meg, de a megoldás ismét jóra sikerült. A Vieria apát utolsó szavai szintén egy csattanós történet volt, ráadásul ebből is látszott miért lehet jó vagy éppen nem jó ha valaki tudja, mikor hal meg.
A harag kelyhe: Egyelőre röviden csak annyit mondanék, hogy tetszett. Komálom az ilyen Közép-Amerikai indián templomos helyeket. Volt benne elég sok csavar, a kapitány a végén még engem is meggyőzött. Majd a Solomon Kane történetei elolvasása után valószínűleg újra sort kerítek erre a kisregényre, akkor majd bővebben véleményezem.
Összességében én elégedett vagyok a kötettel és remélem - még ha Raynard nélkül is - lesz még szerencsém ilyen Newman-féle történelmi fantasy válogatáshoz. ![]()
Kijelentkezve
Nick Wraith:
Nem szükséges mentegetőznöd, semmi gond azzal, ha valami nem tetszik, egyrészt mindenki a saját ízlése szerint ítél (ami nem azonos a szerzőével), másrészt én is elgondolkodom a meglátásokon. (Ezek nélkül nehéz kívülről szemlélnem az írásaimat.)
A kötet szerkesztésével kapcsolatban sok mindent írtam már ezen a fórumon is, és az Utószóban is esik majd szó róla (a hétvégén remélem lesz időm az utolsó átnézésre, ez húzódik már hetek óta), ezt nem akarom túlragozni. Bizonyára igazad van, hogy tíz év különböző novellái, amelyeket csak a történelmi alap fűz egybe, hangulatilag és stílusban azért különböznek egymástól.
Lehetséges, hogy a tűz-víz hasonlatot az okozza, hogy a novellákkal sokat foglalkoztam szerkesztés előtt, a Naplovag pedig rohammunka volt, tehát a novellák esetében utólagos, józan finomítgatásra került sor, míg a Naplovag megőrizte azt a ritmust és nyerssességet, ahogy íródott. (De ez csak az én gondolatom.)
Razor:
Kösz, hogy leírtad, ráadásul ilyen részletesen a meglátásaidat/élményeidet.
A csavarra épülő rövid novellákat nagyon szeretem, és sajnálom, hogy soha nem fogom olyan szinten művelni, mint az SF aranykorának antológia-szerzői. (Különösen Robert Sheckley a nagy kedvencem, de Philip K. Dick novellái rögtön ott sorakoznak mögötte.)
A Thule c. novellám valójában The Thing (A dolog) c. novella/film hatását tükrözi, de nem új a téma, számtalanszor feldolgozták már, hogy egy adott csoport tagjai egyenként meghalnak.
Hollók Caledonia felett:
Valóban tükörnovellának indult (A föld férgei eseményei a rómaiak szemszögéből), de más lett belőle. Minden író ismeri ezt, amikor a szándékkal ellentétben másfelé kanyarodik a cselekmény, másképp reagálnak a szereplők. ![]()
SPOILER ON!!!
Elefánttemető:
Bármi lehetséges. Egyébként nem szükséges minden elefántot kiírtani, elég csak a környéken élőket, mivel valószínűleg több elefánttemető létezik. (Különben hová mennének meghalni az indiai elefántok?
)
Naplovag:
Az Epilógus részlet egy kéziratból, melynek szerzőjéről nem tudjuk, hogy kortárs volt-e, szemlélője az eseményeknek, vagy másodkézből, hallomásból írja le a történteket. Nem pontosítottam, hogy mekkora pusztítást végzett a démontojás, de az biztos, hogy a mélyben kisebb a hatása, mint a felszínen. Nem véletlen, hogy a kísérleti atomrobbantásokat mind a föld mélyében végzik, mert ott kisebb a radioaktív szennyeződés (nem hordja szét a szél), és az ereje is korlátozott. Hozhatok filmbeli példát is, a Rés a pajzson (Broken Arrow) c. filmben Christian Slater egy bányába küldi le a bombát, hogy ne okozzon pusztítást.
SPOILER OFF
Utoljára szerkesztette Newman (2009-09-08 09:56:09)
Kijelentkezve
Newman írta:
A Thule c. novellám valójában The Thing (A dolog) c. novella/film hatását tükrözi, de nem új a téma, számtalanszor feldolgozták már, hogy egy adott csoport tagjai egyenként meghalnak.
SPOILER OFF
Tényleg, a havas táj és az egyenkénti elhalálozás miatt nagy a hasonlóság. Mentségemre legyen, hogy még nem láttam a filmet, de a történetét már olvastam. ![]()
Newman írta:
Bármi lehetséges. Egyébként nem szükséges minden elefántot kiírtani, elég csak a környéken élőket, mivel valószínűleg több elefánttemető létezik. (Különben hová mennének meghalni az indiai elefántok?
)
SPOILER OFF
Hát igen, Afrika nem kis kontinens, korán el kellene indulni annak a szegény párának ha csak egy temető lenne. Az ázsiai "kis"tesókról meg meg is feledkeztem :p
Newman írta:
Naplovag:
Az Epilógus részlet egy kéziratból, melynek szerzőjéről nem tudjuk, hogy kortárs volt-e, szemlélője az eseményeknek, vagy másodkézből, hallomásból írja le a történteket. Nem pontosítottam, hogy mekkora pusztítást végzett a démontojás, de az biztos, hogy a mélyben kisebb a hatása, mint a felszínen. Nem véletlen, hogy a kísérleti atomrobbantásokat mind a föld mélyében végzik, mert ott kisebb a radioaktív szennyeződés (nem hordja szét a szél), és az ereje is korlátozott. Hozhatok filmbeli példát is, a Rés a pajzson (Broken Arrow) c. filmben Christian Slater egy bányába küldi le a bombát, hogy ne okozzon pusztítást.
SPOILER OFF
Erre csak azt mondhatom, hogy logikus. Köszönöm a válaszokat! (Meg a filmtippet
Nem vagyok nagy horrorrajongó, ellenben a Rés a pajzson-ra sort kerítek.)
Utoljára szerkesztette Razor (2009-09-08 20:25:48)
Kijelentkezve
Kedves Newman! Tisztelt rajongók!
Végre kiolvastam a Vasembereket a 3.fejezetig és most sikerült befejeznem a Naplovagot. Egyszerűen minden tiszteletem a tied. Fantasztikus a sztori, stílus,,,minden! Nagyon tetszett. Szerintem a Vasembereket olvasván hihetetlenül jól össze lett rakva és fel lett építve. Ez kicsit ilyen csont lerágásnak tűnt. De ez nem így van! Végig érezni a megszokott hangulatot,de mellette megvan a saját külön kis világa a Naplovagnak. Tetszik minden csavar és beépített elem úgy ahogy van. Ez egy tökéletes könyv önállóan is. Nagyon örülök, hogy megírtad. Most befejezem a vasembereket, de ha nem "csesződik"
el a történet akkor szerintem benne lesz a top 5 ben nálam. A Vasembereket+Naplovagot egynek tekintem.
Én elfogult Nemes rajongó vagyok, de most büszkén állíthatom, hogy nagyot alkottál ezen művekkel!
Köszi és így tovább!
Amúgy honnan tudod ilyen jól előadni a kor és a világ hangulatát? Sok lovagos könyvet olvastál vagy éltél abban a világban, korban és emlékezetből veted papírra a gondolatokat?
Kijelentkezve
Fefe:
Kösz, most tápot adtál az egómnak, ami a barátaim szerint így is nagyobb az átlagosnál. ![]()
Egyébként én is elfogult Nemes rajongó vagyok. Emlékszem, annak idején A Káosz szava és a Harc az éj kövéért teljesen letaglózott. Egy ideig még azokat a könyveket is megvettem, amelyekben Nemes István fordítóként szerepelt. Szerencsére, a Megveszem ezt a nőt! és a Borostyán sorozatok beindulásával elhagytam ezt a szokásomat... ![]()
>>Amúgy honnan tudod ilyen jól előadni a kor és a világ hangulatát? Sok lovagos könyvet olvastál vagy éltél abban a világban, korban és emlékezetből veted papírra a gondolatokat?<<<
Természetesen az utóbbi az igaz ![]()
mondanám, de sajnos nem így van. Történelmi kalandregényeken nőttem fel, mert abban időben nem jelent meg magyar nyelven fantasy, és sci-fi is elvétve (de legalább minőségi). Elértem a felnőttkort, amikor hirtelen átszakadt a gát, és elindult a Griff sorozat (John Caldwell és Wayne Chapman műveivel), a Galaktikában is fantasy jelent meg, aztán jött az első magazin (Atlantisz), R.E. Howard, majd sorra a külföldi szerzők.
Röviden, amikor történelmi fantasyt írok, az olvasmányélményeimhez nyúlok vissza, azt az érzést szeretném visszaadni másoknak. A Naplovag utószóját mindjárt beidézem az írói fórumomra, abban minderről részletesebben is írok.
Kijelentkezve
Bocsi, új vagyok itt, ám nagy rajongója vagyok a Káosz Világának, eddig szinte minden regényét elolvastam, KRPG-t mesélek, és sokat merítek ezekből az írásokból. A napokban olvastam el a Naplovagot, ami hangulatát tekintve számomra teljesen eltérő regény hatását keltette, mint a Vasemberek, picit "darkosabbra" sikeredett, ha még nagyobb csatajelenetekkel is meg lett volna tűzdelve, akkor azt mondanám, hogy orkháborús hangulata volt, csak orkok nélkül. Egy nagy (?) hibát találtam benne: Tigoron szigete a legtöbb helyen Timoron-nak lett írva. A KRPG alapkönyvében és a Vasemberek térképén is Tigoron szerepel. Emellett gartula, a két regény a legjobb, amit az utóbbi időkben a kezembe fogtam, ebben a stílusban.
Kijelentkezve
OFF: Yghos - pusztán kényelmi szempontból... szerinted át lehetne költözni ezen oldal KRPG topicjába...?
pl. kezdhetnénk az alkimistádnak új topicot - Laliq inkább ezt a fórumot olvassa... meg nekem se kell ide-oda mászkálnom
END OFF
Kijelentkezve
OFF: javaslatodra megnyitottam a topicot, és itt is elérhetővé tettem a kieget, ráadásul, amint lesz időm, megírom a javított verzióját is, de ez is használható. Vége. UFF.
Kijelentkezve
Newman írta:
Röviden, amikor történelmi fantasyt írok, az olvasmányélményeimhez nyúlok vissza, azt az érzést szeretném visszaadni másoknak.
Jó lett a Naplovag is, akárcsak a Vasemberek. Kicsit sötétebb a hangulata, de ez a cselekményt és a helyszínt figyelembe véve teljesen reális. Jó pár történelmi tárgyú könyvet olvastam már, és mondhatom, sikerült visszaadni a középkor hangulatát megfűszerezve egy kis fantasyval.
Kijelentkezve
Szerintem itt van némi ellentmondás, ugyanis a földi középkor nemigen hasonlítható össze Worlukkal.
Kijelentkezve
A lovagi etikettre, bajtársiasságra gondoltam. De igazad is van, amúgy sincs sok értelme kitalált sztorikat valós eseményekkel összehasonlítani.
A történt jó, olvasmány, és mivel fantasztikum, ezért a fantáziát szabadon lehet hagyni szárnyalni. ![]()
Kijelentkezve
szl905 írta:
A
A történt jó, olvasmány, és mivel fantasztikum, ezért a fantáziát szabadon lehet hagyni szárnyalni.
Természetesen, pont ez benn a lényeg.![]()
Kijelentkezve
Na jól van, csak kiderül, hogy egyformán látjuk a könyvet! Virtuális pacsi! ![]()
Kijelentkezve
Régen jártam erre, és néhány megjegyzés elkerülte a figyelmemet. Elnézést, most azért reagálok.
Yghos írta:
Egy nagy (?) hibát találtam benne: Tigoron szigete a legtöbb helyen Timoron-nak lett írva.
Jogos az észrevétel, én írtam el a nevet. Utólag próbáltam javítani, de ezek szerint nem mindenhol sikerült. Fogjuk rá a nyomda ördögére (úgyis mindenért ő a hibás). ![]()
Ha az Orkháborúhoz hasonlítod, részemről megtisztelőnek érzem.
zooliii és szl905:
Mindkettőtöknek igaza van. Amikor elkezdtem írni a Vasembereket, alternatív történelmi regénynek szántam, de Caldwell rábeszélt, hogy inkább fantasyben gondolkodjam. A lovagi hangulat megteremtéséhez számos leírást és történelmi munkát használtam fel, persze, kissé átformálva mindent (kidobtam illetve átalakítottam azt, ami nem tetszett/nem illeszkedett a koncepciómba*), úgyhogy lehet mondani, hogy a földi középkor mását írtam meg.
A Vasemberek sztorija sem teljesen kitalált, sok helyen követem William Marshal élettörténetét (amit a fia ösztökélésére jegyeztek le, afféle korabeli marketingszövegként, szóval nem biztos, hogy tökéletesen fedi a valóságot), de ahogy haladunk előre a Vasemberekben, egyre inkább hajlik a sztori a fantasy irányába. A Naplovagnak már csak annyi köze van William Marshal-hoz, hogy a legnagyobb lovag is járt a Szentföldön, de ott töltött éveiről nem maradt fenn leírás.
Szóval a Naplovag kizárólag a képzeletem terméke, a világ megalkotásához nagyon kevés valós történelmi jellemzőt használtam fel (nyomokban a templomos lovagrend és Jeruzsálem hatalmi viszonyai köszönnek vissza).
*ezt kb. úgy képzeljétek el, hogy pl. a középkor azon szakaszában, amit felhasználtam, az egyéni viadalok bevezető szórakozásnak számítottak, és a mélee volt a fő attrakció, amikor mindenki ütötte a másikat, mint a répát (pontosabban, azért vigyáztak egymásra, hiszen a fő cél a fogolyszerzés volt, váltságdíj céljából). A csoportos összecsapásra általában külön kijelölt csatatéren került sor, és néha több száz fős seregek rontottak egymásnak. A regényben ilyet nem találtok, ha jól emlékszem, mindössze kéttucatnyi lovag küzd meg egymással, a nézőközönség színe előtt.
William Marshalnak ráadásul volt egy trükkje, általában akkor vágtatott elő a fák mögül, amikor a küzdő felek már alaposan kifáradtak, így könnyedén elszakította a nevesebb lovagokat a testőreiktől, és gazdag váltságdíjat zsebelhetett be. Emiatt (is) állandóan a győztes oldalon szerepelt, és ahogy nőtt a reputációja, egyre többen szerették volna őt a saját csapatukban tudni. Na, ez sem került be a regénybe. ![]()
Utoljára szerkesztette Newman (2010-04-24 17:14:39)
Kijelentkezve